Szép napokat mindenkinek!
Élünk, éldegélünk, elemzünk, elmélkedünk....
Hatalmas sétán vagyunk túl, de akkorán, hogy az valami szédületes.
Vasárnap kiruccantam az ötösfogattal. Ebéd után, olyan fél három tájékán, felszerszámoztam magam, és a csapattal elindultunk sétálni.
Ami előbb sétának indult, a végére még túrának is beillett.
A történet:
Kiszabadultunk végre az emberi világból, és csak mentünk bele a nagyvilágba. Rendkívül jó ilyenkor mifelénk a határ. Mindenfelé vadak lapulnak (nyulak, őzek, madarak), a szántók és a legelők hatalmas és izgalmas ösvényekkel telis-teli.
Cél nem sok volt, csak az, hogy együtt legyünk Ők és én! Kerestettem a csapatot, madarakat zargattunk fel, nyulakat ugrasztottunk, játszottunk fegyelmezősdit, és olyan de olyan jó volt Velük.
Újabb és újabb titkos zugokra, nádfoltokra, izgalmas olajfaligetekre bukkantunk, és csak mentünk mentünk mentünk mit sem törődve a világgal.
Telefont sem vittem magammal! Be kell valljam, az új munkaköröm meglehetősen "emberes" munkakör, és aki ismer, az tudja, hogy számomra nagyobb kínzás nincs, mint túl hosszú időre emberekkel összezárni.
Kimerülök, nagyon elfáradok. Elhervadok, mint egy virág. Elszívják a levegőt előlem, belőlem! Túl tiszta a gondolat, túl könnyű a préda....
Csak Velük tudok újra élni, újra lélegezni!
Mesés olajfaligetet találtunk, ahová visszatérünk, ha lehull a hó. Olajfák, vadregényes átjárók, boltívek és szobrok...
A liget sűrűjéből kikeveredve azt láttam, hogy Nap lassan eltűnik a nyugati horizonton.
Induljunk hazafelé!
Hazafelé?? De merre a falu? Hol vagyunk mi?
Felmásztam egy kidőlt fa törzsére, és belőttem az irányt kb. A két nyárfa, ami a házunk mögötti kisrét szélén van, húsz centisnek ha látszott.
Valóban indulnunk kell! Csak át mindenen, szántók, vetések nem akadály.
Alig lendültem bele a sétába, a csapat felfedezett egy szuper tisztavizű, széles csatornát.
Gondolhatjátok, innen sem szabadultunk gyorsan. Mindenki tiszta békanyál és víz lett, persze én is.
Erősen közeledett az este, már az első csillagok felbukkantak.
Azonban a mi otthonunk még csak a közelben sem volt.
Mentünk bele az éjszakába! Telihold volt, kerek és fényes. Félnivalóm a pusztában nincs! Otthon vagyok, ismerem minden rezdülését - hogy most a Nap vagy a Hold világít, nekem nem oszt, nem szoroz. Egy csepp szorongás nem volt bennem.
Barátom! Ez a szabadság!!!!! A SZABADSÁG!
Lassan közeledtünk a füstölgő kémények felé, ahol már a kétlábúak világa van.
Sikeresen megérkeztünk. Az órára pillantva megállípítottam, hogy valahol a világ másik végén jártunk, talán a Határon, ahol a csodák világa kezdődik. Igen, ott jártunk, mert az illatát már éreztük.
Fél nyolc volt, mikor beléptem az ajtón.
5 óra szabadság!
Most szorongok, most nem jó nekem, nem jó Nekik - nem jó Nekünk.
A kör nyitva van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése