Nem szoktam ilyen sűrűn írni, tudom, de most szakad az eső, várom amíg a kocák csávájához melegszik a víz - így ráérek néhány mondatra.
No, meg a tegnap!!! Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy mindenki ennyit küzd a kutyáival?
Szokásos két kör betervezve.
Zoyával kocogtunk egy egészen új terepre. Előre küldés, kerestetés. Nádból elhozás így és úgy.
Kedvencem:
Leültettem. - Marad! (..és maradt)
Átsétáltam a kb 4-5 m széles nádas túlpartjára, és ott dobtam ki a dummyt.
Visszamentem hozzá, és akkor küldtem érte. HIBÁTLAN!
A csatorna tök iszaptengerré vált, oda nem igazán volt kedvem beküldeni, de a szélére azért dobtam egyet, kizárólag a nagyon meredek part miatt, hogy lemenjen s felhozza. KORREKT!
Hazafelé a csatornán végig kerestettema nádat! A vetésben 3-4 nyúl "alvóhelyet" (hogy hívják ezt vadászék??) megtalált, és bőszen ráállt a nyomra. 40-50 m-ig tartotta a nyomot, aztán folytatta a kutatást.
A kis tó vize klassz! No, akkor egy nyílt víz - tudjuk Zoyának nem a kedvence a vízi munka, így csínnyán bánok Vele.
Vicces: bedobtam - ráfeszül - Hozd!
A tó csordulásig van, és a partjai igen élesen mélyülnek, ez egy mesterséges gödör klasszikus éles partvonallal.
Hát 3-4-szer nekilódult, de a lába nem fogott talajt, így nem nagyon akaródzott elindulni Neki.
No, Te liba! Akkor Gyere! Megkerültül a tavat és a sekélyes nádas oldalról küldtem újra. Inkább átúszta a tavat, csak a fejmerülős csobbanást megússza.
Aztán levezetésképpen egy gyors dummy- vonszalék. Nem túl hosszú, nem túl nehéz - csak legyen.
Aztán elkezdett szakadni az eső! No, de Theát is ki akartam vinni! Probléma egy szál sem! Nagykabát és GO!
Thea, Thea.
Most nem tudom, hogy a tüzelés közeledte befolyásolja - e jobban, de megint csak elvesztettem a kontrollt néhányszor. Amiben ügyes voltam, hogy nem durrant be az agyam, hanem higgadt tudtam maradni.
Dummy-kedvünk igencsak gyér, olyan kielégítő, de szerintem a KV-n ezért pontozzák le. Vagy majd kérek olyan terepet, ahol nincsen csábítóbb illat haha.
Nagyon állati volt:
A naádasban a kisszigetre mentünk be, ott ültettem magam mellé. A dummyt átdobtam, keresztül a nádason (no, nem vagyok olimpikon 4-6 m -es). Küldtem, ment, és meglett Neki! -elindul vissza, és egyszer egy csábító foszló halfej letérítette a helyes útról.
Na, Te kis Pimasz! Bebújtam a nádas közepébe, meglapultam. Behívót fújtam Neki. Először még nyögdécselve fürdött a dögben! Újra hívom! - no, elindult, vissza a szigetre! Bakker, sehol Anyám!
Lóhalálában körbe az egész nádast (ami befelé jóval több, mint 4-6 m-es). 2 kört lekanyart, mire a pániktól eljutott odaáig, hogy szagoljon is. Odajött, és a szíve, majd kiugrott. Beparázott.
Innentől legalább figyelt.
A nap csúcspontja: dummy át a kiscsatornán, a túloldalon lévő tavacska közepére. Hibátlan át, csobb, úsz, fog, kihoz...és a túlparton ledob. ÁÁÁÁÁ...visszajött nélküle, és leült mellém. (Bezzeg, ha kacsa lenne..Pffff)
Nyugi, nyugi!
Ezt nekem kell behozni! Hurráá. Át árkon- bokron-csatornán. Legalább hűti a fejem a víz! Felül már úgyis eláztam, most térdig megmerülök. Én nem kerülök 60 km-t! Mire adértem a dummyhoz, megfordulok....
Öcsééééém! Minden kutyám ott van! (kivéve Mollyt) Azt a *****************************************!!! Húsvétkor nem káromkodunk, ugye?
Csak azt remélem, hogy nem rombolták szét a kerítést!
Irány haza!
Milky hallva a behívó sípot annyira felpörgött, hogy egy kis lukat ásott azon a 20 cm-en, ahol lehetséges bárminemű szabadulási kísérlet.
Hazafelé Thea még talált egy sünt. Mondom Neki félvállról:
- Ne dumálj, Hozd! - ja, majd nem hozza! Hozta hazáig.
Kis luk eltömít, pásztoros oktatás a csapatnak a kerítésnél. Az előadás címe:
Miért és hogyan nem jövünk ki
Kipurcantam...valóban.
Mások hogyan csinálják, akiknek több kutyája van?
Elmennek 20 km-re, hogy ne hallja a többi a sípot? Kell egy kutyás kocsi, ez fix!
A családiba nem tehetem be minden nap a sáros-ganés csapatot, mert akkor a mostani 2-2,5 óra 4-4,5 óra lenne a takarítással együtt.
Elkeseredtem!
Kicsit sírtam is....nem megy ez nekem! Hiába akarom, nem tudom úgy csinálni, ahogy a szívem tolna előre.
A nap zárásaként és feszültségoldásképpen kipattintottam egy üveg jóféle bort, és elmélkedtem sanyarú sorsomon.
Ez a vicc volt, persze. Nem haltam bele, de elkeseredtem kicsit.
Minden nap új fény - szokták mondani. Sokkal jobb a kedvem.
Tudom, hogy nagyon ügyes, jó agyú kutyáim vannak.
Tudom, hogy ne akarjak azokhoz felzárkózni, akiknek csak a kutyáik képzése tölti ki a szabadidejüket, úgysem sikerülhet soha. Álljak a földön két lábbal!
Tudom, hogy nem kell bizonygatnom senkinek, hogy nekem is megy.
Tudom, hogy a "szűk költségvetésből" (nem pénz, idő ktsg-vetés) a legjobbat hoztam ki eddig is, és erőm minden idecsoportosítható részét idecsoportosítom (hmm..kicsit többet. Hála Neked Imi, hogy még nem adtad be a válókeresetet).
Nos, ezeket az agyamba kell vésnem kontrollal, vagy valami mikrochippel, mert különben örök életemben boldogtalan maradok.
Örüljek a kutyáimnak, a velük töltött időnek!
A mérleget mindig saját magunk 10 hónappal ezelőtti állapotához, és ne a WT győztes kutyák szintjéhez készítsem!
Ja és kész az idei naturális Vadászkutya Kupa zanzásított új szabályzata és pontozási rendszere, és az időpontot is kitűztem.
