Always look on the bright side of life, avagy elvonult a vihar...

Itt vagyok, hogy közöljem, a csapatok felsorakoztak és készen állnak akár a legkeményebb csatára is!
Semmi baj, a nap újra süt ( habár napok óta esik), a szívünkben nyár van.
Szeretem és szeret, és ez pontosan elég. TÖBB, MINT ELÉG!!!

..és a drág irinyó-pirinyó pocaklakók nagyon jól vannak. Láthatóan kerekedik Zoya mami pocakja.
Izgatottan várjuk október 5. napját, mikorra is előjegyeztük a szülést.
Hamarosan sok kis fekete tappancs és orrocska, és apró nyüszögő népség tesz minket boldoggá!

Tanácstalanság

A hétvégén nagyon klassz rendezvényen voltunk Tatárszentgyörgy- Sarlóspusztán.
A HRK klubnapot, kiállítást és nagyon színes programsorozatot rendezett az érdeklődő nagyközönségnek.
Szombaton Thea (Blancet from Aurin) növendékosztályban indult, és nagyon jó minősítéssel zárta a napot.

A másik hatalmas kiállítási sikert lányom, Anna érte el, miszerint a Junior Handlerek versenyében II. helyezést ért el. Nagy kritikus vagyok, de azt hiszem hibátlan munkát láthattunk Csipesz és Anna előadásában. Emeli az eredményt, hogy Anna, kb. 3x állt életében junior handlerként a ringben. Ügyes lány és ügyes Csipesz!


Jó nap volt, jó szervezés! Köszönjük szépen! A képeket köszönjük Csireknek és Ancsának!
Másnap, vasárnap, drámai napot éltünk át több ízben is. A Sorstól most kaptam egy újabb leckét arról, hogy hogyan kerül az ember teljesen padlóra. A feladat: újra felállni.
Kora reggel Theával elindultunk TSZ - KV -ra.
Félúton jártam, amikor csörgött a telefonom, és borzalmas hírt kaptam telefonon, amit nem részletezek, de nem kívánom senkinek, akinek gyereke van. Visszafordultam!
Azután szerencsésen végződött a történetnek ezen része, de annyira megijedtem, hogy az ujra indulástól a helyszínig végigbőgtem az utat.
Innentől kívülről szemléltem az eseményeket. Mintha egy filmet néznék, minen pillanatot kívülről látok.
Thea tenyészszemlén KÜLLEMILEG TENYÉSZTHETŐ minősítést kapott, amire nagyon büszke vagyok, mert a bírónő néhány szóval még elismerte a szakmaiságomat is, amit nagyon köszönök, és továbbra is megpróbálok rászolgálni.
Idén már a 2. bíró "kenegetett hájjal", ami igen jól esik 12 év megfeszített munka után.
..és itt jött a fent és lent tipikus esete.
KV! Dráma, vér ciki, égés, meghalok szégyenemben, elsüllyedek...sorolhatnám a szavakat és jelzőket, hogy mit éreztem.
Thea ismét ugyanazt a tünetet produkálta, mint a tréningen Fülöpházán. Dummy megfog, és elrongyolt vele be az emberek közé, és ott várt.
Megint félt, de nagyon. MITŐL??? KITŐL??? MIKOR TÖRTÉNT MICSODA??? Pontosan 1 éve még egy agilis, mindent bele csaj volt. Márciusban láttam rajta először igazán, hogy elvesztette az önbizalmát, vagy valamit.
Ja, természetesen megbukott...vagy én buktam meg...
Úgy érzem, nem Ő én én buktam meg, és nem is meg, hanem el! Elbuktam.
Kutatom a múltat, hol és mikor tettem olyat, amitől ennyire bizalmatlanná vált idegen környezetben, idegen emberekkel.
Sírtam, sokat!
Azután este 5-kor kimentünk az akácosba, és egy tökéletes munkát láttam Tőle újra! Erdőből kihozott, szépen követett, keresett.
A REMÉNY él!
A lelki gátat leküzdjük valahogy!
Már dolgozom rajta és azt hiszem tudom, hogy mikor történt a törés!
Hajrá!!!!
NEM ADOM FEL, MERT THEA nagyon , de NAGYON JÓ KUTYA!!!!

Az a bizonyos kora esti húzás....

Vasárnap este 4 vadász és én közös esti húzáson vettünk részt.
Hmm..ez így kicsit pikáns!
...ha úgy kezdem, hogy négy vadász társaságába vadkacsavadászaton vettem részt az sem kevéssé pikáns a magyar nyelv árnyaltságának köszönhetően.
Még jó, hogy nem engem húztak meg, hanem a ravaszt, többször is.
Belekóstolhattam egy eddig számomra ismeretlen vadászati formába is.
Vasárnap kora este meghívtak engem és egyik kutyámat kacsázni. Klassz kis csapat, erdélyi vendégekkel.
Választanom kellett a kutyáim közül. Milkynek más munkája lesz heteken belül, Őt nem vihetem most ilyen vér szava- bulikra. Zoya szerelmem várandós kis seggét kímélnem kell.
Így egyetlen esélyem maradt, a zárkában lévő Thea kutyám. Féltem kicsit, hiszen most vagyunk egy komoly folyamat kellős közepén, de úgy gondoltam nagy baj nem lehet, ha most elviszem magammal.
Mesés kis belső tóhoz mentünk, és elkezdtük lesni a közeledő majd távolodó Tásokat.
Csodálatos, nyugodt dolog ez a kacsázás. Guggsolunk a parton, vagy a vízben egy nádfoltban lapulunk, és várunk. Majdnem, mint a horgászat.
Sajnos, ami nehezítette a dolgunkat, az az, hogy megmaradtak a belvíz tavak, és 1-2 durranás után jobbnak látta a kacsa csapat nagyobbik része, hogy elpályázzon másik vízre szundikálni.
A kép illusztráció, bár nagyon jól illusztrálja a kacsák viszonyát hozzánk:

- Ezt nektek!!!

Thea ügyesen felismerte a helyzetet, ami Neki is, nekem is új még. Lövések után leült és figyelt. Alig hallott még lövést életében, de csodálatosan, mondhatni IQ-ból tudta a dolgát.
Esés nem sok volt, mert a rafinált hápogók magasan szálltak, és akik mégis itt akartak megpihenni, jócskán a sötétedés kezdetén, erős szürkületben jöttek.
Inkább önuralom gyakorlás volt ez, kapcsolat építés. Jól éreztem magam és kismanómmal is elégedett vagyok, mondjuk erős közepest adnék Neki.
Bevallom, hogy számomra a vadkacsavadászat kicsit mozgásszegény, kicsit unalmas. Thea is helyenként elvesztette az érdeklődését, amikor sokat kellett két lövés közt várni. Olyankor ficergett, előszeretettel ment volna szimatolni, keresgélni izgalmasabb terepet. Igazán nem tudja még mi után mi következik, így teljesen érthető, hogy ha úrrá lesz rajta a tanácstalanság: " Ha nincs BUMM, akkor MI VAN?" - szindróma.
Ez az első benyomás. De nem maradunk ám itthon. A két fiú, Árpi és Zoli, aki felkarolt minket, csetlő-botló gazdi -kutya párost, a szezonban végig maguk mellé fogadtak ismét.
Lesz még kacsázás egy párszor, nagyon várom már a fácánt és a személyes kedvencemet: a nyúlvadászatot!!!!