Mostanában sokat vagyunk terepen a kutyákkal...
A kicsik már nagyok! Goldenjeink 5 hetesek a cavalierek meg 6 hetesek:
Egy kis ízelítő a munkáinkból:
1. Érdekességet találtam ki! Hogy értelme van e, nem tudom, de a feladat nehéz volt, és a kutyák megcsinálták.
Háttal leültettem a kutyát, és a Jani eldobta a dummyt (amúgy finom férfia távolságba haha), a kutyák az esést csak hallhatták. A mező széles, és a tök egyenletes terep, közepes fűvel.
Zoya: csodálatosa, ésszel keresett, jó volt látni, hogy használja az orrát folyamatosan, és széles sávban jobbra-balra lekeresi a területet. Amit kell erősítenem, az az Előre! parancs, hogy a kutya ne fusson felesleges métereket, ha tudok segíteni a távolságban legalább. Ez a feladat azt imitálta jól, hogy amikor én sem látom hova esett, de Ő hallotta a puffanást, akkor önállóan, módszeresen keresse át a területet.
Thea: ..na, mit gondol a kedves olvasóközönség? Mint a nyíl kilő, cikázik, szökell, leskelődik, szagol, pattog...a vége az, hogy megtalálja és behozza, de tipikus hiperaktív 9 hónapos, aki 5x annyit lefut, mint amennyit kellene. Theából hiányzik még a módszeresség, de ezt ellensúlyozza az a gyorsaság, amivel dolgozik. Az Ő kis agya még nagyon zöld szivacs...hihetetlen gyorsan tanul, penge, de feleslegesen csinál dolgokat!!! Megállj Te Liba! Majd a gerlézős nap végén tudod te, hogy mit jelent a rövidebb út...hihi
2. Mindhárom kutyát nádban kerestettük. Dummyt kellett keresniük, természetesen még jelöléssel. Mondjuk az egyik bedobás a kicsi Fritznek úgy sikerült, hogy nem látta az esést, és a kis lelkest 7-8 alkalommal küldte vissza a gazdi sikertelenül. No, akkor Fritz pihenjen!
Zoya sem találta meg, de! 6-7 alkalommal ugyanolyan elánnal tudtam beküldeni.Nekem ez nagyon nagy Öröm, hisz nem hátrál meg, és veszti el az érdeklődését sikertelen keresés esetén sem...be kell látni, lesz ilyen is bőven, mikor üresen kénytelen visszajönni.
Ráhagytuk...majd a végén újra beküldjük valamelyiket, most beleuntak már...
3. Vonaszalék, mégpedig terepváltással. A mezőn indult-töltés oldalán fel- át a dűlőúton- másik töltésen le és bele a nagy fűbe, mindeközben egy két kanyar bele.
Kíváncsi voltam, hiszen a terepváltás nem egyszerű feladat, azt mondják az okosok.
Zoya kezd: Missz Precíz szépen, finoman végigment a nyomon, kicsit segített a szél, és láttam, hogy 1x2x beleharapott légszimattal, de a terepváltásnál csodálatosan leszegett orral magabiztosan haladt, le a töltésen és már hozta is.
Thea: szokásos rakétakilövés (következő alkalommal esküszöm narrálom: nine, eight,..., free, two, one, Go!!!). Hatvavnhat plussz kilométer, erősen légszimatgyanú, de a dűlőúton Ő is letolta az orrát, maj be a fa alá, és már hozta is a kis Peckes!
Fritz: ééédes kis kunkogi...ahogy az szimatol! Az a jellgzetes vizslaszaglás, mikor kunkog is közben..nagyon ügyes volt, kicsit elcsalinkázott, de visszatért a nyomra, és szépen be is hozta a madarat.
4. Levezetésképpen egy sima jelölés mindháromnak, csak a fácánnal. Nagy pirospont mindenkinek!
Jaa, hogy a dummy a nádban marad-e?
Fritzet küldtük be érte, teljesen a másik irányból. ..és bezony hozta a kis Töki!
Megint jó nap volt. Kicsit fegyelmezetlen bandával..de reméljük valami esőt jelztek ezzel a dilizéssel.
