Az a bizonyos kora esti húzás....

Vasárnap este 4 vadász és én közös esti húzáson vettünk részt.
Hmm..ez így kicsit pikáns!
...ha úgy kezdem, hogy négy vadász társaságába vadkacsavadászaton vettem részt az sem kevéssé pikáns a magyar nyelv árnyaltságának köszönhetően.
Még jó, hogy nem engem húztak meg, hanem a ravaszt, többször is.
Belekóstolhattam egy eddig számomra ismeretlen vadászati formába is.
Vasárnap kora este meghívtak engem és egyik kutyámat kacsázni. Klassz kis csapat, erdélyi vendégekkel.
Választanom kellett a kutyáim közül. Milkynek más munkája lesz heteken belül, Őt nem vihetem most ilyen vér szava- bulikra. Zoya szerelmem várandós kis seggét kímélnem kell.
Így egyetlen esélyem maradt, a zárkában lévő Thea kutyám. Féltem kicsit, hiszen most vagyunk egy komoly folyamat kellős közepén, de úgy gondoltam nagy baj nem lehet, ha most elviszem magammal.
Mesés kis belső tóhoz mentünk, és elkezdtük lesni a közeledő majd távolodó Tásokat.
Csodálatos, nyugodt dolog ez a kacsázás. Guggsolunk a parton, vagy a vízben egy nádfoltban lapulunk, és várunk. Majdnem, mint a horgászat.
Sajnos, ami nehezítette a dolgunkat, az az, hogy megmaradtak a belvíz tavak, és 1-2 durranás után jobbnak látta a kacsa csapat nagyobbik része, hogy elpályázzon másik vízre szundikálni.
A kép illusztráció, bár nagyon jól illusztrálja a kacsák viszonyát hozzánk:

- Ezt nektek!!!

Thea ügyesen felismerte a helyzetet, ami Neki is, nekem is új még. Lövések után leült és figyelt. Alig hallott még lövést életében, de csodálatosan, mondhatni IQ-ból tudta a dolgát.
Esés nem sok volt, mert a rafinált hápogók magasan szálltak, és akik mégis itt akartak megpihenni, jócskán a sötétedés kezdetén, erős szürkületben jöttek.
Inkább önuralom gyakorlás volt ez, kapcsolat építés. Jól éreztem magam és kismanómmal is elégedett vagyok, mondjuk erős közepest adnék Neki.
Bevallom, hogy számomra a vadkacsavadászat kicsit mozgásszegény, kicsit unalmas. Thea is helyenként elvesztette az érdeklődését, amikor sokat kellett két lövés közt várni. Olyankor ficergett, előszeretettel ment volna szimatolni, keresgélni izgalmasabb terepet. Igazán nem tudja még mi után mi következik, így teljesen érthető, hogy ha úrrá lesz rajta a tanácstalanság: " Ha nincs BUMM, akkor MI VAN?" - szindróma.
Ez az első benyomás. De nem maradunk ám itthon. A két fiú, Árpi és Zoli, aki felkarolt minket, csetlő-botló gazdi -kutya párost, a szezonban végig maguk mellé fogadtak ismét.
Lesz még kacsázás egy párszor, nagyon várom már a fácánt és a személyes kedvencemet: a nyúlvadászatot!!!!