Az élet napos oldala...

Kérem szépen, ez egy hullámvasút!
Tegnap őőőrültül sikeresek voltunk a mezőn!
Thea dummy-undor gondjait elűztem a télen zsákmányolt nyulunk kikészített szőrmedarabjával. Azt hiszem kislányomnak nem erőltetem a vászon ízét - kap rá szőrt, tollat. Meg kiagyaltunk vadász-preparátor kollégámmal egy trükköt is, de ezt majd elmesélem. Olyan jó lesz, hogy csak na!
Zoya őrült fegyelmezett, aktív, aranyos. Amíg Fritz kajtatott és keresett a kidodóbott szőrős után, higgadt nyugalommal ült és figyelt. Csak akkor ment, amikor kértem.
Még fektetésben is ott maradt a lufipukkanásban.
No, ez egy jó nap volt!
Vigyorgok jelenleg!

Ááááááá...ezek mind rám vannak kattanva. Ezt így nagyon nehéz!!!

Nem szoktam ilyen sűrűn írni, tudom, de most szakad az eső, várom amíg a kocák csávájához melegszik a víz - így ráérek néhány mondatra.

No, meg a tegnap!!! Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy mindenki ennyit küzd a kutyáival?

Szokásos két kör betervezve.

Zoyával kocogtunk egy egészen új terepre. Előre küldés, kerestetés. Nádból elhozás így és úgy.

Kedvencem:

Leültettem. - Marad! (..és maradt)

Átsétáltam a kb 4-5 m széles nádas túlpartjára, és ott dobtam ki a dummyt.

Visszamentem hozzá, és akkor küldtem érte. HIBÁTLAN!

A csatorna tök iszaptengerré vált, oda nem igazán volt kedvem beküldeni, de a szélére azért dobtam egyet, kizárólag a nagyon meredek part miatt, hogy lemenjen s felhozza. KORREKT!

Hazafelé a csatornán végig kerestettema nádat! A vetésben 3-4 nyúl "alvóhelyet" (hogy hívják ezt vadászék??) megtalált, és bőszen ráállt a nyomra. 40-50 m-ig tartotta a nyomot, aztán folytatta a kutatást.

A kis tó vize klassz! No, akkor egy nyílt víz - tudjuk Zoyának nem a kedvence a vízi munka, így csínnyán bánok Vele.

Vicces: bedobtam - ráfeszül - Hozd!

A tó csordulásig van, és a partjai igen élesen mélyülnek, ez egy mesterséges gödör klasszikus éles partvonallal.

Hát 3-4-szer nekilódult, de a lába nem fogott talajt, így nem nagyon akaródzott elindulni Neki.

No, Te liba! Akkor Gyere! Megkerültül a tavat és a sekélyes nádas oldalról küldtem újra. Inkább átúszta a tavat, csak a fejmerülős csobbanást megússza.

Aztán levezetésképpen egy gyors dummy- vonszalék. Nem túl hosszú, nem túl nehéz - csak legyen.

Aztán elkezdett szakadni az eső! No, de Theát is ki akartam vinni! Probléma egy szál sem! Nagykabát és GO!

Thea, Thea.

Most nem tudom, hogy a tüzelés közeledte befolyásolja - e jobban, de megint csak elvesztettem a kontrollt néhányszor. Amiben ügyes voltam, hogy nem durrant be az agyam, hanem higgadt tudtam maradni.

Dummy-kedvünk igencsak gyér, olyan kielégítő, de szerintem a KV-n ezért pontozzák le. Vagy majd kérek olyan terepet, ahol nincsen csábítóbb illat haha.

Nagyon állati volt:

A naádasban a kisszigetre mentünk be, ott ültettem magam mellé. A dummyt átdobtam, keresztül a nádason (no, nem vagyok olimpikon 4-6 m -es). Küldtem, ment, és meglett Neki! -elindul vissza, és egyszer egy csábító foszló halfej letérítette a helyes útról.

Na, Te kis Pimasz! Bebújtam a nádas közepébe, meglapultam. Behívót fújtam Neki. Először még nyögdécselve fürdött a dögben! Újra hívom! - no, elindult, vissza a szigetre! Bakker, sehol Anyám!

Lóhalálában körbe az egész nádast (ami befelé jóval több, mint 4-6 m-es). 2 kört lekanyart, mire a pániktól eljutott odaáig, hogy szagoljon is. Odajött, és a szíve, majd kiugrott. Beparázott.

Innentől legalább figyelt.

A nap csúcspontja: dummy át a kiscsatornán, a túloldalon lévő tavacska közepére. Hibátlan át, csobb, úsz, fog, kihoz...és a túlparton ledob. ÁÁÁÁÁ...visszajött nélküle, és leült mellém. (Bezzeg, ha kacsa lenne..Pffff)

Nyugi, nyugi!

Ezt nekem kell behozni! Hurráá. Át árkon- bokron-csatornán. Legalább hűti a fejem a víz! Felül már úgyis eláztam, most térdig megmerülök. Én nem kerülök 60 km-t! Mire adértem a dummyhoz, megfordulok....

Öcsééééém! Minden kutyám ott van! (kivéve Mollyt) Azt a *****************************************!!! Húsvétkor nem káromkodunk, ugye?

Csak azt remélem, hogy nem rombolták szét a kerítést!

Irány haza!

Milky hallva a behívó sípot annyira felpörgött, hogy egy kis lukat ásott azon a 20 cm-en, ahol lehetséges bárminemű szabadulási kísérlet.

Hazafelé Thea még talált egy sünt. Mondom Neki félvállról:

- Ne dumálj, Hozd! - ja, majd nem hozza! Hozta hazáig.

Kis luk eltömít, pásztoros oktatás a csapatnak a kerítésnél. Az előadás címe:

Miért és hogyan nem jövünk ki

Kipurcantam...valóban.

Mások hogyan csinálják, akiknek több kutyája van?

Elmennek 20 km-re, hogy ne hallja a többi a sípot? Kell egy kutyás kocsi, ez fix!

A családiba nem tehetem be minden nap a sáros-ganés csapatot, mert akkor a mostani 2-2,5 óra 4-4,5 óra lenne a takarítással együtt.

Elkeseredtem!

Kicsit sírtam is....nem megy ez nekem! Hiába akarom, nem tudom úgy csinálni, ahogy a szívem tolna előre.

A nap zárásaként és feszültségoldásképpen kipattintottam egy üveg jóféle bort, és elmélkedtem sanyarú sorsomon.

Ez a vicc volt, persze. Nem haltam bele, de elkeseredtem kicsit.

Minden nap új fény - szokták mondani. Sokkal jobb a kedvem.

Tudom, hogy nagyon ügyes, jó agyú kutyáim vannak.

Tudom, hogy ne akarjak azokhoz felzárkózni, akiknek csak a kutyáik képzése tölti ki a szabadidejüket, úgysem sikerülhet soha. Álljak a földön két lábbal!

Tudom, hogy nem kell bizonygatnom senkinek, hogy nekem is megy.

Tudom, hogy a "szűk költségvetésből" (nem pénz, idő ktsg-vetés) a legjobbat hoztam ki eddig is, és erőm minden idecsoportosítható részét idecsoportosítom (hmm..kicsit többet. Hála Neked Imi, hogy még nem adtad be a válókeresetet).

Nos, ezeket az agyamba kell vésnem kontrollal, vagy valami mikrochippel, mert különben örök életemben boldogtalan maradok.
Örüljek a kutyáimnak, a velük töltött időnek!
A mérleget mindig saját magunk 10 hónappal ezelőtti állapotához, és ne a WT győztes kutyák szintjéhez készítsem!

Ja és kész az idei naturális Vadászkutya Kupa zanzásított új szabályzata és pontozási rendszere, és az időpontot is kitűztem.

Mérlegek - célok ...tiszta közgazdaságtan!

No, csókolom!

Húú, szuperül érezzük magunkat.

A hétvégi "egyéni" tréningeken fény derült erre-arra.

Érdekes, hogy Thea szeparációs gondokkal küzd. Mit jelent ez? Nos, kérem, ha társas tréningen vagyunk, akkor teljes önbizalommal kinyílik, és tolja magát előre, bele a munkába. Egyedül nem olyan bátor egyenlőre. Semmi gond, mert úszott, frankón elhozott egy csatorna túloldaláról. Lábmunka hibátlan, dummy-kedv 2-es, teniszlabda-kedv 5*-ös.

Mérleg: határozottan látszik Piroson, hogy egyedül, a támogató barátnők nélkül óvatosabb, nem olyan hűbelebalázs. No, meg ez a dummy...hogy miért annyira útálatos ez a babzsák, valaki megmondja nekem? 3 elhozásig oké, azután képes és leül mellé. - Megtaláltam, Anyu! Itt van, jöhetsz érte! Bezzeg a teniszlabda mehet akármilyen messzire és akármennyiszer.

Célok: önbizalomnövelés - csak egyedül jön ki velem, és folyton új helyekre megyünk.

"dummy fall-in-love" hadművelet - kiokoskodom, hogy jobban szeresse.

Másik királylányunk, Zoya meg a sértődés nagymestere. Két dologtól is felhúzta az orrát a hétvégén. Ez a kettő összeadódott, és a vasárnapi ring-dresszúra alkalmával hatványaiban ütközött ki.

Ad 1: Thea tüzel hamarosan, és Gryffel játszik. Lecserélte imádott barátnőjét a Pasira.

Ad 2: hogyan merészeltem Cárevics Zoyácskát itthon hagyni, és csakis Theával menni valahová is, és pláne kocsival.

...akkor agyalás! Na, jó! Kellemeset a hasznossal!

Kalocsán szeretnénk kiállítani ezt a szőke fittnesz -babát. Nem kövér, hiszen enyhe nyomás nélkül is érezni az utolsó két bordát (tenyész-kiállítási kondíció definíciója), ám a mai "só" világ az anorexiás álmokat kergeti, meg a szőre is akkora Zoyának, hogy optikailag legalább 2 kg-ot tesz Rá.

Mérleg: kis hülye LIBA!!!!!!

Célok: Esténkét kocogunk. Közben kerestetem nádban, bozótban. Lövök Neki teniszlabdát, engedelmességizgetünk. Meg nekem sem árt az a 2-3-4 km kocogás alkalmanként. Így megadatik Missz IQ-nak, hogy csak Vele! Így talán nem tol ki velem nagyon Kalocsán, és azt mutatja, ami. Egy csodaszép, számomra ideális golden lány. (max. a marja lehetne 2 cm-rel alacsonyabb. Ami mellesleg 56 cm, de ez ma már nagynak számít a többiek között)

Tegnap már voltunk is futni!

Találtunk nyúlnyomot! Imádom, amikor eza Picsa nyomon van. Szétrázza a testát úgy csóvál, és az orrával a földet túrja.

Találtunk érdekes tereptárgyat! Valami radarizé a szántóföld közepében. Jujj, mi ez! -ugri-bugri volt. Ám a második alkalommal bátran elhozta a tárgy tetejére kihelyezett labdát. Igaz a szíve hatszázzal pörgött, de bátran megtette.

Találtunk egy halott őzbakot. Fiatal, szőrős agancsú, zsigeri tájékon hiányos Bambi.

Érdekes , hogy az állatok tudnak valamit a tiszteletről. Ráállt a nyomra Zoya, megtalálta, de tiszteletteljes távolságból figyelte, és lehajtott fejjel körözött a tetem körül. Nem rontott rá, nem akarta bekapni, felvenni. Én is letérdeltem kis Bambink mellé, magam mellé ültettem a kutyámat, és megadtuk a végtisztességet ennek a csodálatos teremtménynek. Sokat vergődött, míg meghalt, látszottak a nyomai a szántóföldön. Vadorzók sebezhették meg, csak elmenekült, és itt érte a halál. Mi ketten, a naplementében, átkísértük Őt a szivárványhídon.

Imádok a határban sétálni. Annyi csoda van, ami a szemnek rejtve van, de ha a szíveddel nézel láthatod.

DE CSAK HA ÉRDEMES VAGY RÁ!!!! NEM MINDENKINEK NYÍLIK KI A VILÁG, EHHEZ BIZONYÍTANI KELL!!!

Agy-rengés...Thea ezt is tudja

Gyorsan mesélek valamit!
A vasárnapi kalandunk közben történt egy akkor még jelentéktelen esemény.
Összefejeltünk kis Pirossal. Egyszerre hajoltunk rossz irányba. Fájt, na de ennyi.
Tegnap reggelre a szemem olyan lett, mint akit jól helybenhagytak. A srácok a suliban (tanítványaim) kérdezték, hogy :
- Buli volt Tanárnő a hétvégén?
- Na, ja! Kocsmai verekedésbe keveredtem. Gondoljátok el, hogy néznek ki a többiek! (huhu)
Eddig minden okés is, de délután, amikor etettem az állataimat, furán kezdtem magam érezni. Kis csillagokat láttam, meg elgyengültem. Fáradtság...végül is reggel 4:20 korán van.
Pár óra elteltével fejgörcsöm lett, és nem bírtam talpon maradni. Mindennek a tetejében a koma rókázott, és nem a róka komázott.
Diagnózis: enyhe agyrázkódás.
Öööööcsééém, Thea feje kemény, ezt tudtam eddig is, na de ennyire.
Már jól vagyok, semmi komoly. Kellő derűvel szemléltem a dolgot, hiszen én és Ők kalandjai sosem egyszerűek.
Agy-rengető élmény ez a lány!!!!

Volt egyszer egy narancssárga busz....

Most csak képek vannak.
Nincs mit mondanom.
Boldog vagyok Velük - kétlábúakkal, négylábúakkal egyaránt.
Ezekért a napokért érdemes élni!
Majd megtudja aki még nem, aki meg már igen, annak nem kell magyarázzam.

Csak gyorsan néhány szó

Hahó!
Élünk és vigadunk.
Minden a legnagyobb rendben, csak az időm állati kevés a gép elé kerülni.
Tudom, tudom! Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Nos, nekem a gép előtt ülni van legkevésbé.
Eseményben bővelkedünk.
Jelenleg 10 kutya van otthon, 2 saját tenyésztésű szukám vedégeskedik, amíg a gazdijuk , Laura, előkészíti e terepet a szigeten az érkezésükhöz. Angliába utazik a két csaj, Mili, Gréti és a kistökös Shaza. Ott folytatják az éltüket és a karrierjüket. Addig egy kicsit dédelgetem Őket a szülői házban.
Zoyát kiszabadítottam a kuvaszos-frizkóból, és meg kell állapítsam, újra beleszerettem. Már majdnem becsábultam, hogy elviszem kalocsa CAC-ra, de nem!
Megígértem magamnak és a kutyáimnak, hogy az idei évben csak Hódmezővásárhelyen állítunk ki, a többi időt 2010-ben egészen másra szánjuk.
Velük, együtt természetesen, de mást csinálunk 110 %-os erőbedobással.
A legnagyobb hír, hogy Imi a férjem, beleszeretett végérvényesen Milkybe, és remekül dolgoznak együtt. Kis csiszolgatás, és szerintem a belépő osztályt megugorják egy WT-n.
Nagyon jól érezzük magunkat, kicsit átformáltuk az életünket, céljainkat, és így egy nagyon kiegyensúlyozott útra lépett a kennel és a család.
Kívánom mindnekinek ezt az érzést, hogy a lelki békét és a célokat így sikerüljön harmonizálni, ahogy nekünk sikerült.
Szép napot!
p.s.: a képen Dorcsa, Gryff és Milky lánya látható

Always look of the bright side of life..türüpp-türüpp-türüpp-türüpp

Kedves Mindenki, aki érdeklődéssel figyeli mi is történik kicsiny házunk táján!
Megkezdődött 2010, egy új évtized.
Én végre teljesen felnőttem- nem komolyodtam meg, csak felnőttem. Mára teljesen világossá váltak a céljaim, az utam.
Végre eljutottam arra a pontra, hogy nem mások irányítják a gondolataimat.
Hívhatjuk megvilágosodásnak, vagy aminek akarjuk...tök mindegy. Nincsenek felesleges terhek, nincsenek túl nagy elvárások. Csak saját magunknak kell megfelelni!
..hogy ez könnyű, vagy nehéz, azt mindenki döntse el. Nálam szőrszálhasogatóbb "főnök" a világon nincs.
Így, hogy a saját főnököm lettem, kőkemények az elvárások.
Ám ez így az élet napos oldala!
Büszkék vagyunk terápiás nebulóinkra, akik már 7 hónaposak, és nagyon jól haladnak!

Mazsola, Tejszín és a többiek és Szilvi